Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy az ember azért fejleszt új összetételű anyagokat, hogy jobban hasznosíthatóak legyenek, hogy azok, az eddigiekkel ellentétben jobban szolgálják az embert, és védik az embert, és védik a környezetet, ami végső soron az ember élettere. Hát nem. Gondoljatok bele. A cipőre nem átallják ráírni, hogy „nedves környezetben ne használja”. Normális dolog ez? Hát, részemről kétlem. Vigasztalásként azért elmondom, hogy régebben sem óvta az ember a környezetét. A hegyvidéken az összes szemetet kidobták a patakpartra. A nagy eső elvitte, és meg volt oldva a probléma, mármint a szemét eltakarítása.  Régen is kidobták tehát a nem kívánatos dolgokat az áropartra, a patakpartra. Mint azt említettem volt, az áradás elvitte, az eső elmosta. A szerves anyagok, annak rendje, és módja szerint később lebomlottak. Olykor még nyúltrágya is kidobásra került. Akkoriban ezek nem okoztak, különösebb problémát. A fa elsüllyedt a vízben, és egy idő után elbomlott. Nos, az üvegek. Hát igen. Ez nem bomlott ugyan le, de nem is károsított. Jó. Később, aztán kidobásra kerültek műanyag palackok, fémdobozok. Ezekkel már adódtak problémák a lebomlás tekintetében. A fém elsüllyed és  előbb-utóbb csak tönkre megy, elbomlik. Igaz, a fémek mérgezőek. A műanyag, az úszik a víz tetején, és kiköt az óceánok szemét szigeteinek egyikén. Ez, a szennyezések látványos része. Emlegettem ugye, hogy a természeti kincsek nagymértékű fogyasztása károsítja a környezetet. Rásegítünk erre azzal, hogy mindent úgy gyártunk, ne lehessen javítani. Ezzel aztán még több anyagot kell kibányásznunk, még több anyagot kell előállítani, még jobban kiszipolyozzuk ezáltal a természetet. Úgy tervezik a dolgokat, hogy ne lehessen javítani. Egybe öntve gyártják. Semmi része nem hasznosítható újra. Csak ripityára széttördelve lehet elkülöníteni a különböző színű műanyagokat, különböző fémeket. Ezt nevezik most újra hasznosításnak. Nevetséges. Annak idején a Dácia indexe is szétszedhető, ezáltal javítható volt. Sok minden egyéb is. (tévé, rádió, centrifuga, mosógép). Gondoljatok bele. Most 2017-ben, még működnek a hideg vizes, Hajdú automata mosógépek. Emlékeim szerint 1980-ban kezdték gyártani. Ha már, tévét, rádiót emlegettem. Az akkori szerelők, a kapcsolási rajz alapján javítottak. Műszerrel mértek és megcsinálták. Nehogy azt higgyétek, hogy a csöves berendezéseket. Az integrált áramkörösöket is. Egyszerűen, az IC egy beforrasztott lábba cserélhető volt. Most a panelek, úgy be vannak forrasztva, hogy végképpen ne lehessen javítani. Hallottam olyan szerelőről, aki kifűrészeli és azért is megjavítja a szerkezetet. Természetesen ez ellen is meg van a megoldás. Akik mostanság kívánnak beletanulni a szakmába, azoknak nincs szerencséje. Nem tanítják meg nekik, mi miért van a kütyüben. A javítás nem javítás most már. Panelt kell cserélni. Hogy sokkal drágább? Természetesen. De, ez a cél. Fogyasztani, fogyasztani. Igaz. Most is tudnának, jó minőségű, tartós használatra alkalmas készülékeket létrehozni. Nem ez a cél. Egyre inkább, a néhány év után történő lecserélés lett a trendi. A telefonoknál, már ez történik. Ezt az új generációt, sikeresen szoktatják rá ezáltal, hogy mindent kidobni, pár év után. Beépített hibákra van ehhez szükség, hogy idő előtt menjen tönkre a termék. Itt nagy a mérnökök, a tervezők szerepe. Olyan anyagokat kísérleteznek ki, amelyek nem időt állóak, és a gyártmány tönkremenetelét szolgálják. A kezdetekre egy történettel szolgálok. A Philips gyártott egy olcsó videomagnót.  Két év garancia volt rá. Igen ám, de amikor eltelt két év, és még egy két hónap, akkor a műanyag fogaskerekek fogai elkezdtek letöredezni. Igaz a videomagnó üzletáguk tönkre ment bele, de egy irányt mutattak a fogyasztás növelése felé. Most azt gondoljátok képzelgek? Nos, két példát mondok, amiről bárki meggyőződhet. A horgászathoz nagyon praktikus a befőttes gumi használata. Rögzíthető a bot nyelén a horog. A szerelékes létrán odafogható a zsinór. Régebben ez sok időt kibírt. Elszakadt egy idő után. Mégiscsak sütötte a nap, vizes, etetőanyagos kézzel nyúlkáltunk hozzá. Mondhatjuk, semmise tart örökké. No, ezt sikerült, olyan jól megvalósítani, hogy szinte semeddig nem tart. Megvesz az ember egy zacskó befőttes gumit. Nem is olcsó. A következő évben szerelget az ember. Rakná fel a gumit, hogy lássa el funkcióját. Nem sikerül. Rendre szakadnak szét. Másik ilyen a szelepgumi. Vett az ember egy szál szelepgumit, felvágta 2 mm-es gyűrűkre. Kétszer átfűzte rajta a zsinórt és remek stopper lett belőle. Ütköztetett rajta az ember etetőkosarat, úszót. Most, a zsinór pillanatok alatt átvágja. A gumi, nem rugalmas már. Megszűnt gumi jellegű lenni. Nehogy azt higgyétek, hogy eredeti funkciójában, a kerekekben jól működik. Ott se. Nem elég rugalmas. Ennek okán, ha picit hosszabbra vágja az ember, akkor a pumpa képtelen átnyomni a levegőt. Itt tartunk tehát. A nagy fogyasztás miatt, sok terméket kell gyártani. Nagy mértékben kell a természetből az alapanyagokat kinyerni. Ellentétben a hangzatosan mondottakkal rengeteg hasznosíthatatlan szemét keletkezik. Miért? Hogy a multik eladhassák a sok silány terméket. Hogy a bankárok ki tudják helyezni az árú vásárlási hitelt. Hogy ebből aztán, megtudják fizetni a politikusokat, akik hagyják, hogy elárassza a világot a szemét, miközben klíma, víz, levegő, meg kitudja, milyen konferenciákon mutogatják magukat. Zárszó. A lényeg, a profiton van.           -.appa.