Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a múltkori gondolatok után semmi újat nem tudok mondani, hát tévedtek. Gondoljanak csak bele, ha valakit megcsalt a párja. Nem mondja: jól van, itthon van, minden rendben. Rágódik rajta: miért tette? Mi több eltöpreng. Mikor teszi meg legközelebb? Emészti, marcangolja magát. Természetesen nemcsak az említett példában. Ugyanígy cselekszik minden más, érzelemmel kapcsolatos dologban. Miért más a helyzet az érzelmekkel? Szélesebb körű az érintettség. Társadalmi életünk, személyes kapcsolataink során létrejövő megnyilvánulások igen intenzív és elhúzódó hosszú hatást hozhatnak létre, még akkor is amikor a jelenlévők nagy része észre sem vette, vagy el is felejtette, mi történt. Teszem hozzá, az emberek elég gonoszak. Igyekeznek felhívni a többi ember figyelmét. (Hű, mi csoda égés volt. Jól megadták neki. Beszóltak neki rendesen. Láttad mit csinált? Én az ilyen asszonyt, vagy embert). Sorolhatnánk sokáig. Aki kimaradt, vagy nem figyelte meg annak részletesen elmesélik, amit aztán Ő mesél el. Mint azt tudjuk, az ilyen történetek torzuláson mennek át. A lényeg, az illető személyt érintő negatív, rossz hatások maradandó nyomot hagynak. Az utóhatás akkor is fennáll, amikor már az egész történetnek nincs jelentősége. Mondhatjuk tehát, hogy az érzelmek nem akaratlagos irányítás alatt állnak, bár valamelyest elnyomhatóak. Mondjuk, nem utáljuk a nyílt színen az illetőt, de azért utáljuk. Érdekessége még a dolognak. A kialakulást sem befolyásolhatjuk. A mondás szerint, szerelem az első látásra. Na, ugyanígy lehet megutálni is valakit. Unszimpatikus és kész. Más dolgokban is így van ez. Egyszer csak megjelenik az érzés. Addig fokozódik, hogy dühkitörésekkel próbáljuk meg elnyomni. Mi hozza ezt létre? Úgy mondják az agy a külső ingerekre, hatásokra, a pszichénkben létre jött szubjektív vélemények alapján, egyszer csak ott az érzelem. Ami aztán elkezd dolgozni. Nézzünk meg egy hirtelen kialakuló féltékenységet. Az illető egyszer csak azt mondja magában: hát az mindennek a teteje, szemtelenül fixírozza a feleségemet. Az érzés aztán egyre erősödik. Különböző gondolatok generálódnak. Ezek szubjektív vélemények, de nem hagyják nyugton az embert. Pl. azért fixírozza, mert úgy viselkedett. Megfogalmazódik egy jövőre vonatkozó ítélet is, félve attól, hogy ez a jövőben is be fog következni. A múltra is visszavetülhet: régebben is ezt csinálta? Az embereket érhetik ugyanazon hatások, mégsem ugyanúgy fognak viselkedni. Más érzelmeket vált ki. Maradjunk a feleség fixírozós példánál. Van, aki kimondottan büszke arra, hogy megnézik az Ő feleségét. A sértéssel és megalázással kapcsolatban is ugyanez a helyzet. Fel sem veszi. Erre mondják, lepereg róla.  -.appa.