Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még, abban a tévhitben, hogy az ember értelmezi a világ dolgait és érti azokat. Hát úgy ahogy, értelmezi. (jól, rosszul és ért belőle, amit ért) Amint azt megállapítottuk,mindent igyekszik ellentétpárokra osztani. Hát nem csak. Összehasonlításokat is végez. Mondhatjuk az emberi gondolkodás, másik alapvető gondolkodási módja, hogy összeveti a dolgokat. Mindegy neki mit. Embereket, tárgyakat. Nem mondhatják, hogy nem így van. Mondhatják, csak nem igaz. Gondolják végig. Mi mindent összehasonlítanak. Kocsikat, házakat, nem utolsó sorban feleségeket is. Szóval mindent, ami van. (ami volt és ami lesz) Erre mondhatnánk, hogy íme, milyen analitikus elme az emberé. Még talán büszkék is lehetnénk rá. Azt azért nem árt figyelembe venni, hogy mennyi torzsalkodás alapjául szolgál az összehasonlítgatás és rangsorolás. Visszatérve az ellentétpárokra. Hankissnél az utolsó kitétel végképpen és teljességgel nonszensz, hiszen a kozmosz és a káosz ugyanaz. Mi is a kozmosz? Nem más, mint a világegyetem. No. bravó. Oszt az mi a kórság? Kérdetheti a gyanútlan olvasó. Ilyen egyetem nincs, a legjobb 100 között a nemrégiben megjelent listán. A világegyetem fogalmával, szűkebb értelmezésben, minden létező összességét jelöljük. A csillagászok a latinos univerzum kifejezést használják. Tágabb értelmezésben: a világegyetem, a világűr egésze, amely magában foglal minden létező égitestet és a közöttük levő óriási teret. Ettől sem lettünk sokkal okosabbak. Megbeszéltük ugye, hogy a világegyetem 95-96 %-áról nem tudjuk, hogy mi. Úgy érzékeljük, hogy semmi. Ez csak azért van, mert nem tudunk kölcsönhatásba lépni vele. Magyarán szólva. Olyasmiről beszélünk, amiről nem is tudjuk, hogy mi az. Hívhatjuk világmindenségnek, vagy egyszerűen világnak. Bonyolítsuk még egy kicsit a helyzetet. A multiuniverzum elmélet szerint több világegyetem létezik. Ebből következik, hogy a „világegyetem” fogalom nem minden létező összességét jelenti, csak egy univerzumét. Megállapíthatjuk hát, hogy sötétben tapogatózunk. Ez vicc lett volna, hogy sötét anyag, meg sötét energia. Elmondhatjuk hát, nagy magabiztossággal, hogy figyelembe véve a végtelen teret és időt, semmit sem tudunk a kozmoszról. Azt i kijelenthetjük, hogy mind a térnek, mind az időnek, csak emberi szempontból van jelentősége. Most úgy tudjuk, minden a rendezetlenség felé halad. Fogjuk fel úgy, hogy a mindenségben a rendezetlenség a rend. Ez az entrópia növekedés törvénye. Megint egy antropomorf megközelítésnek lehettünk tanúi. A Föld: amennyiben része a kozmosznak? Márpedig az. Akkor a mi emberi tevékenységünk igyekszik káoszt teremteni a mindenség jól megalkotott rendjében. Ismét, egy alapvető emberi szemlélet következik (ami téves). Azt hiszi, amit csinál, az úgy van jól. Nyílván nem lehet igaz, hiszen különböző emberek, különböző módon tevékenykednek, bizonyos emberek a többiekkel ellentétesen cselekszenek. Nem lehet tehát mindenki tevékenysége tökéletes és jó. Sok esetben ez, az emberek közötti konfliktus forrása. Nem látja be, hogy nem az a legjobb, amit Ő kitalált. A cselekvések összegződnek. Létre jön valamilyen eredmény. Egy olyan eredmény, amit senki sem akart. Lásd, napjainkban ilyen a migráns helyzet.  -.appa.