Szeretett testvéreim, akik vagytok a hitben. Meg még abban a tévhitben, hogy a szenvedés a véletlen műve. Valamiért ezt dobta a gép. Hát nem. Ez is a földi lét megpróbáltatásihoz tartozik. Ideológusok, filozófusok is tartják azt a nézetet, hogy az embernek szenvedésre szüksége van. Attól lesz jobb, igazabb teljesebb a világ. Még azt is mondják, hogy a civilizáció alakulását, haladását segítette elő a félelem és a szenvedés elleni harc. Logikusnak tűnik, hogy szükség lehet a félelemre. Az ember ezáltal eltudja kerülni a veszélyeket. Az óvatosabb életben marad. A halaknál is megfigyelhető ez. A horgász versenyeken, az elején gyorsan megfogjuk a buta halakat. Nem voltak elég óvatosak és rácsaptak a felkínált csalétekre. Egyes értelmezések szerint a szenvedés, az ember erkölcsi fejlődésének feltétele. Szokásommá vált immáron, hogy közbevetem. Az erkölcs meghatározhatatlan, gyorsan változó, képlékeny dolog. Úgy tartják, a szenvedés Isten igazságáról szóló tan. Aki, tanulmányozni akarja a szenvedést, annak ajánlom Jób Könyvét. Részemről nem értem: miért szükséges, egyre nagyobb szenvedés? Nem lett volna elég, az atombomba helyett, néhány saller meg egy-két koki? Ahogy Orbán Viktor mondja. Állj. Ő csak, a sallert meg kokit mondta. Vigyázzunk mán emberek. Ne adjunk olyasmit a szájába, ami nem igazán illik bele. Mindig megfontoltan beszél. Nem össze-vissza. Arra is megvannak, az Ő jól kipróbált emberei. Mindig van valaki, aki elsüt valamit és lehet rajta rágódni. Hogy keveredtem én ide, a szenvedés és a félelem kapcsán? Kell nekünk Viktortól félni? Vagy szenvedünk mi tőle? Na, ugye. Térjünk, hát septében vissza eredeti mondandónkhoz. Emlegettem az atombombát. Van olyan nézet, amely azt mondja. A két nagy világháború halottai, egy külső sátáni betörés következményei. Kétkedem egy kicsit, de nem zárhatjuk ki teljességgel. Említettem már, hogy az emberiség arra lett kitalálva, hogy öljön és ezt szívesen is teszi. Az írott történelem is erről szól. Aki nem hisz a történelemírásnak, az higgyen a bibliának, mint írásnak. Mint azt tudjuk, az ÚR népeket irtat ki, de ha jól megnézzük a sajátjait sem kímélte. Vegyük példának az özönvizet. Az sem volt rossz öldöklési, népirtási szempontból. Igazán hatékony volt, azt meg kell hagyni. Valószínűleg nyom nélkül is tűntek el népek. Bár Dél-Amerikában vannak, magasan fejlett civilizáció nyomai. Pontosítok, úgy látjuk, hogy fejlett volt a maga korában. Az emberáldozat azért, ma egy kicsit zsenánt lenne. Az ottani Istenek elvárásainak meg kellett felelni. Féltek, tehát áldozták, amit megköveteltek az Istenek. Ámbár, ezek a népek valamiért mégis csak eltűntek, kiirtásra kerültek. Jut eszembe. Akkor, az északi féltekén lévő népek is elfogadottabbnak találták az emberáldozatot. Példának okáért, Ábrahám simán feláldozta volna Izsákot. A lényeg nagy birodalmak buktak el, semmisültek meg. (Ugye azért a Sumérokról is tudunk). Karthágót bevetik sóval. Jönnek, mennek a népek, ha úgy tetszik, vándorolnak.  Szegényeknek fogalmuk nem volt még akkor, hogy ők migránsok. Nem volt menekült tábor. A bibliából tudjuk, hogy sokszor menekültek Egyiptomba. Fejlett civilizációjú nép lévén, volt mit tanulni. Ők be is fogadták a menekülteket. Mondhatjuk jól bántak velük. Régebben említém már, hogy az Egyiptomiak több Isten hittel bírtak. Izráel Istene a seregek ura, ezt nem szívlelhette. Gondoljunk csak: a ne legyenek idegen Isteneid én előttem, kitételre. Ebből a szempontból Egyiptom békés helynek számított. Az Istenek megfértek egymás mellett. Ezt elmondhatjuk persze a görög és a római Istenekről is. Na jó, voltak súrlódások, torzsalkodtak egymással kicsinység, de ennek nem voltak jelentős ember áldozatai.                        -.appa.