Amit kapsz itt a földön

                             mindaz, csak kölcsön.

  Ne feledd a tényt,

  felhők takarják a fényt.

 Sokan vagytok egyedül,

 ezt jól érzed legbelül.

Hittem,

lelek majd gyöngyre.

Buktam érte,

kietlen öbölbe.

Néha megrezzenek,

bár látszom egykedvűnek.

A nyugalom egy perce több,

- szinte örök -

mint a léha örömök.

Bánom és feledném,

a régi vétkeket,

melyekre visszarévedek.

Vajon, mi késztetett?

Nem szenvedek,

hisz nem szakad fel

semmi seb.

Lehettem volna, rendesebb?

Valami megnyugvás féle,

béke lapul szívemben.

Tudom, ez nem érdem,

de teljes és kerek.

Mint a föld,

a menny és a tengerek.

És egy völgy,

hol élet utam vezet.

Elvesztem és elvesztenek,

kiket szerethetek.

Maradj magadnak, - mondom:

Nincs szükséged

és rád sincs szüksége senkinek.

Magad vagy,

s csak remélheted,

hogy az Isten

majd törődik veled,

mert fia, ott a kereszten

érted is szenvedett.

                                              -.appa.