Már benne vagyunk a történetben, hisz taglaltam a két keto csoportot is tartalmazó gyűrűt, meg a nyugdíjasságomat. Itt jegyezném meg, hogy keto csoportos vegyülettel, laboros koromban találkoztam. Igen jó mosogatószer lévén a dimetilketon. Ezzel a lányok asszonyok is találkoztak, mint körömlemosóval. Ami nem a körmöt mosta le, hanem a lakkot. Szóval jön a kis pezsgő, meg a tószt. Nagy tál vegyes savanyúság, amit négyen nyúvasztottunk és szintén nagy tál húsok, ami kétemberes volt, de maradott belőle. Na, mint szegény vidéki rokonnak, Misel rá akart beszélni, hogy a sok maradékból, (sültek, rántott húsok és kijevi csirkemell) csomagoltat nekem, hogy legyen kajám a kollégiumban. Csak sikerült lebeszélnem, miközben ott sörözgettem. Közben meg a többség hazament, vagy ki tudja, de elindultak. Most döbbentem rá, hogy én mindég az utolsók között hagyom ott a helyszínt. Messziről jövök, oszt soká maradok. Főnök most elment, mert lagziba ment. Búcsúzóul még odafordult a nagy motorjával. Na ja, két éve nem iszik. Mondjuk én, ha nem innék, akkor sem szívesen indultam volna neki tele hassal a 360 kilometrovnak. Na most itt azért orosz tudásom domborítottam meg, vagy csillantottam ki. Igen, mert Misel a suliban vagánykodott a dasztaprimicsátelnoszti-val. Pedig ez az én szavam volt, tőlem tanulta. Én ezt tudtam variálni, hogy dasztaprimicsátelnoszti goroda, vagy dasztaprimicsátelnoszti Leningrada. Meg kell jegyeznem, hogy most is tudom. Szóval tényleg sok mindent megtanítottak. Egyszer mesélek majd Kati néniről, akinek én igen sok mindent köszönhetek, de szerintem Misel, meg Menyus is. Menyus (Tóth Sanyi) szerintem egy találkozón sem volt. Én akkor nem voltam, amikor katona, pontosabban határőr voltam. Hetvenben találkoztam Menyussal. Az EGYT-ben voltam delagil gyártást tanulmányozni egy hónapnyi időre. Kiutaztam hozzá Tökölre. (Csepelre) Valami ismeretségen keresztül szerzett jegyet a Művész moziba és megnéztük a Sárga Tengeralattjáró című zenés filmet. Így öltődnek egymásba az ember gondolatai. Ha, csak ezt vesszük alapul, akkor nem is volt olyan nagydolog Hegelnek kitalálni, hogy minden, mindennel összefügg. (higgyétek meg, hogy az biza, már az előtt is így volt) Szóval egyszer csak látom, hogy alig vagyunk. Mondjuk a Misel erkélye odalátszott ahol ültünk, tehát én valék, aki messzire gyalogolna. Ne aggódjatok. Happy enddel ér véget a történet. Kövessy Imréék bevittek a belvárosba és szerncsésen megérkeztem. A kollégiumban a külföldi fiúcska ajtaja nyitva és horkol. Na, mit szóltok, ugyan ott tartunk, mint ahol a minap abbahagytam. Eldöntendő kérdésként merül fel, hogy abbahagyni, vagy elkezdeni nem érdemes a dolgokat. Egy kis filozófiát vigyünk a dologba, hogy van az, de figyeljétek meg, valami folyton folyvást véget ér.                           .-appa.