Csak bevallom még, hogy az első napon volt még egy hibás döntésem. Elmentem sétálni. Na, nem ez volt a hiba. Nézegetem a kutat. Nem emlékszem rá. Másnap Flőrich Józsi állítja mindig is ott volt. Biztosan úgy van. Szóval, vissza a délutánhoz. Jövök-megyek a színházkertben. Mászkálok ide-oda. Megállapítom, hogy Veszprém szépül. Meglátom, hogy Mackó cukrászda. Eszembe jut, hogy Penk Marci eszméletlen mennyiségű kaszinótojást evett meg. Eszméletlen beteg is lett. Hiába no, még a fiatal epét is megterheli a tojás. Csinált más marhaságot is. Megevett egy kétkilós kenyeret, ha jól emlékszem két kancsó vízzel vette be. Szintúgy nagyon beteg lett. Hogy ki volt Marci? Kollégiumi társunk volt, színes fémiparis. Mik jutnak az ember eszébe. Így nosztalgia közben követtem el a hibát. Eszek egy jó fagylaltot. Csoki, puncs a kedvencem. Csoki nincs. (pisztácia meg nem is volt, idézet egy filmből) Legyen akkor két puncs egy dió. Na most gondoljatok bele. A puncsnak nincs puncs íze. Semmilyen íze nincs. A dió viszont finom volt. (ha leszámítom azt a kis dióhéjat egészen rendben van a dolog) a kollégiummal szemben van egy éjjel nappali. Soproni sör akció van. Gondoltam kárpótolom magam. Meg is voltam vele elégedve, kellemesen be volt hűtve. Felmegyek a szállásra. Nézelődök a konyha részben. Semmi nincs ami egy ilyen helyen kell. Előre vetítvén, hogy holnap a reggeli papírból lesz, meg zacskóból. Itt konkrétan nem a táplálékra gondoltam, hanem arra, hogy miből eszem meg. Bicskával felnyitottam az üveget és üvegből ittam a nedűt. Rövid tisztálkodási ceremónia után nyugovóra tértem. Olvasgattam egy kicsit, majd villanyoltás. Félálmomban még hallottam, hogy az előtérben a szemben lakó srác folyton röhög. Mond valamit és röhög. Úgy járt, mint a Petőfi versben van. Kedvét követendi gyász. De ez már egy másnapi történet. Neki meg ráadásul, még másnapos is.                                 -.appa.