mert,

ebben az egészben az a legszebb hogy igazságot szolgáltat—mármint ez a regény—mi volt eddig—az olvasó fogta az ő kis könyvecskéjét és szépen elolvasta az elejétől a végéig—az írónak meg volt a szabadsága hisz akkor írt amikor akart—nem ez a hejzet ennél a regénynél—nos ennél az olvasó fogja a könyvet és bárhol kinyitja—és már olvashatja is ott ahol éppen úri passziója tartja—ezért mondottam—bátorkodtam mondani hogy elegészen eddig nem adták meg az olvasó szabadságát—szerintem disznóság volt—hogy jön ahhoz bármijen író is hogy egy másik embert korlátozzon—na nem igazam van—mért kötelességünk hogy abban a sorrendben olvassunk ahogy valaki megírta—értelmezni már mindenki úgy értelmezni ahogy jól esik—a megértéssel persze lehetnek gondok—leginkább akkor lennének érthetőek a dolgok ha csak tiszta ítéletekként jelennének meg—egyszerű tőmondatok—istenem mijen szép is lenne—kár hogy az emberek nem így beszélnek—sokkal közérthetőbb lenne—igaz sivárabb is lenne minden—nem véletlen tehát hogy feltalálták a többszörösen összetett bővített körmondatokat—ha van egyáltalán ijen—hát persze hogy van mondják a hozzáértők—a többieknek meg mindegy—körmenet biztos hogy van—és az is cikornyás—erről eszembe jut—mármint a zászlók meg ijesmiről—amikor pócspetriben voltunk temetésen—érdekes volt az egész—nekem—ettől függetlenül valószínűleg nem érdekel senkit—a petriek meg úgyis tudják mijen ott egy temetés—elmondok inkább hejette valami mást—e regény novellákból áll—minden lap egy remek novella—természetesen azok egyenként is értelmezhetőek—mi több bárhol kinyitható a regény és bárhol bármikor olvasható—no aki most jutott el oda hogy erre rájött azt javaslom olvassa így—ettől még némej novellák összefüggenek

mert,

kézenfekvőnek látszik a gondolat hogy őszinte legyek—miért is ne—te tudod a legjobban mennyi mindent elmondtam—emlékszel—hogy egy jó kapcsolatban nincs szükség barátra—a kapcsolatodra nem kérdeztem rá—ennyire nem szeméjeskedek—így is túlontúl beléptem az életedbe—na szóval—egy vasárnap délután felhívtál—és akkor úgy éreztem hogy te is gyámolításra szorulsz—volt máskor is ijen érzésem—de akkor nagyon—és akkor nem kuncogtál annyit a telefonba—szeretem hallgatni amikor nevetgélsz—nos akkor arra gondoltam hiányzik neked valami társ—aki megfogná a kezed—és sétálnátok egyet a parkban—vagy leülnétek egy padra és beszélgetnétek—vagy olvasnátok—én biztos beszélgetnék—csak hogy én nem szoktam veled találkozni—azt a néhány percet meg amikor telefonálunk végig lehet beszélgetni—vajon most miért is mondtam ezt—másrészt a kézen fogott sétálgatásnak sem vagyok híve—úgy gondolom nem ezen múlik hogy összetartoznak e emberek vagy sem—néha azt gondolom hogy az látvány—ojan szinpadias dolog—persze az is kell—hisz színház az egész világ—mindenki szerepet játszik és jól akar alakítanihogy tetsszen—természetesen a partnerének—vagy mondjuk úgy társának—ettől függ hogy visszatapsolják—vagy nem tapsolják vissza—hány évaddal hosszabbítják meg a szerződését—az is lehet hogy tévedek és meg van ez az embered—csak pont akkor volt mosoj szünet—és nem tudom én ebben a képben mit keresek—figyeled nem is rossz—előjött az írás szakmai oldala—tehetnék bele gyakrabban ijen összecsengő mondatokat—vissza vissza zúg a közönség—egyszerűen nem érdekli az irodalom teknikai oldala—ők azt szeretnék megtudni a hősnőnek van barátja—társa—kedvese—sőt manapság egy jó regénybe már inkább barátnő dukál                                          -.appa.