mert,

azt figyeltem én meg hogy azok a regények amelyek megkapták a nóbel díjat—elég nehezen érthetők—de még közelebb áll az igazsághoz ha azt mondom érthetetlen—mondjuk sokan nem értik meg—egyszerűen nem tudják hová tenni—ezért igen magasra értékelik—a másik meg hogy van egy bizonyos fajta lelkiismeret—mondjuk egy sokat szenvedett nép fiának adjunk egyet—a harmadik meg az hogy ki tudja mijen jó fordítás születik egy műről—értik ugye—a fordítás jobb lehet mint maga a mű—ha már itt tartunk—bármej kitüntetésről el lehet mondani hogy valamijen indokkal—valamiért adnak valakinek egy kitüntetést—városit—államit—mindegy—politikai okok miatt—esetleg leakarják kenyerezni—valami ojasmi ez mint ahogy japánt felfejlesztették a második világháború után—megkapta a legmodernebb teknológiákat—onnan aztán már—mivel okos emberek tovább fejlesztették—meg emlékezzenek csak vissza—vagy kérdezzenek meg valakit hogy az emlegetett világháború után a zsidó fiatalok tanulását jobban lehetővé tették—mondjuk van az emberiségnek valami kollektív lelkiismerete—mondjuk ezt kérdezni is lehetne—elég mocskos egy faj az ember—már úgy lelkiismeretileg—a nagyszámok törvénye alapján azért csak kell lennie valami ojasminek amiről eddig beszélgettünk—na persze ezek valami átlagok—vannak emberek akik nem felejtenek—és sosem bocsátanak—ebben az a szörnyű hogy van valakinek ijen szuper memóri és akkor képes ijen bugyutaságra hasznosítani—de hát az ujjunk sem egyforma mongya a népi bölcsesség—nem tudom mér kéne egyformának lennie—azért szeretem a bölcsességeket—elég elvontak—jól hangzanak—ojan mint egy jó regény—na hát akkor mondok is egyet—nem regényt—mondást—köteles jószágnak kósza a gazdája—jó mi      

mert,

azt kérdezted miért vagyok kiakadva—hogy mért vagyok dühös a sorsra—miért vagyok ellenséges vele—na most láthatod—ő is ellenséges velem—nem engedi hogy együtt lehessünk—kanyarodjunk vissza akkor a nulladik péntekhez—talán ezt jobb lenne nem emlegetni—akkor kezdődött—akkor találkoztunk volna először—hát igen—akkor kezdődött hogy nem sikerült oda mennem ahol te vártál—hányszor mondtál már te is ojat hogy a sors ujja—te nem érzed úgy hogy balkezes a sors—még mindig úgy látod hogy csak a jót nem veszem észre—neked pozitív az életszemléleted—mond mi jó abban hogy nem találkozhatom azzal akit szeretek—majd kárpótol érte—emlékszem apám kapott kárpótlási jegyet—nem emlékszem pontosan talán négyszázhuszonegy ezret—soká jött meg—és volt benne egy jukas—természetesen nem adták ki—megint soká jött meg—húsz százalékon vették csak—nem adta—jött egy fiatal ember hogy ő nyolcvan százalékot ad—föld árveréshez kell—aztán jött fizetni―mondta—ennyi többet nem fizet—kinevetnék—a megyeházán—történelmi igazságtételi bizottság néven hirdették hogy tagjaiknak a kárpótlási jegyét megveszi az első magyar geotermikus káefté—száz százalékon—előbb húsz százalékot fizet—egy hónap múlva a többit—és csődült a megye—magyar címer—magyar zászló és nagy imre kép alatt verték át az öregeket—mondtam apu elveszhet mind—ez egy káefté—hát akkor vesszen de én rajtam ne nevessenek—idejött hogy ennyit ad—sokad magunkkal mi is csak azt a húsz százalékot kaptuk amit beadáskor adtak—vén pista bácsit elítélték—ahogy apám mondta isten rothassza meg kedves családjával együtt—nekünk ki a fiatal emberünk—az igazságtételi bizottságunk—a káefténk—kárpótol a sors—kárpótoljon minket—kérem az egészet—száz százalékot                                      -.appa.