mert,

ez is egy furcsa dolog—még hogy gondolódzkodás a bibliáról—lehet arról egyáltalán gondolkodni—tán ráülök, vagy ráállok—egy jó nagy bibliáról ülve is lehet gondolkodni—egyáltalán egy jó nagy könyv és annyi—miért kellene azon gondolkodni—a tartalmán már annál inkább—hogy minél inkább azt nem tudom—de annál biztos—az inkáknak is voltak isteneik—az említett mű az úrról szól—ezt úgy írják hogy nagy ú betű és az er is nagy—csak kisebb—azt hiszem elég jól elmagyaráztam—de hát nem is ez a lényeg—rád ne ragadjon a béjeg—azt mondja gizike, hogy a biblia egy szép mese—mire is én azt mondtam, hogy valós történelmi személyek szerepelnek benne—meg is neveztem azonnal nabukondonozort—akit a biblia nabukadneccar néven említ—de vót nekije valami rendes neve is—csak azt én nem jegyeztem meg—valami asszúr—de még ebből is valahányadik—aki kíváncsi az hamar megöregszik—de most nem ez következik—az nézze meg a lekszikonba—mondom zsuzsinak hogy mit mondott gizi—még hogy szép mese—olvassa el az első száz oldalt majd meglátja mijen szép mese—annyi embert ölnek meg benne hogy az borzasztó—na ebben én is megerősítettem zsuzsát—valami hihetetlen mennyi kincset gyűjtetett be magának az úr—és hogy mennyi embert öletett meg—aki szereti a véres történeteket annak ajánlom figyelmébe—a példabeszédek meg az egyéb történetek persze még népszerűsítve is vannak a templomokban—még káin és ábel is—ezek még publikusak—de mikor népeket irtanak ki az valahogy elsikkad—ugyancsak nem kerül a figyelem középpontjába az sem amikor izráelt sújtja az úr haragja meg júdát—itt arra kell gondolni hogy izráel meg júda is egy nép—nem ország—júda meg nem az aki elárulta harminc ezüstért jézust

mert,

szeretnék én is több időt eltölteni veled—szerda óta nem láttalak—szeretlek és hiányzol—szeretném újheggyel simogatni birizgálni a tarkódat—cirógatni a hátadat—ez még odébb van—azt mondom a múlt egy lezárt szakasz—ojan idő intervallum amejnek nincs fojtatása—megmásíthatatlan—ezért írtam hogy egy rész talán lezárható—de hol—egy határozott szeméj erre azt mondja—itt—te ijen vagy—igaz is—miért ne lehetne valamit ott—és akkor lezárni—vagy lerázni—ez a rossz az időben—egymás utániság—és mint ijen fojamatos—jó ez így nem—hát persze—vagy—hát persze hogy nem—lehetne rajta sokat rágódni—a jelen egy kiragadott pillanat—ami most van—ebben az értelemben a múlt már lehet az előbbi pillanat is—számomra az egyén szempontjából a múlt nehezen meghatározható—hisz a jelentől minden múlt és jövő felé értelmeződik—egyrészt mint megvalósult valami a múlt—másrészt predesztinál valamire—ami a jövő—azért a jelen jövőt determináló hatásával is csínján kell bánni—sok minden hat egyszerre a jelenben—még a múltnak is lehetnek hatásai—tapasztalatként hasznosíthat belőle dolgokat az ember—más dolog hogy nem igen szokott—ezt már boncolgattuk egyszer—az ember nem tanul a saját hibáiból—olcsóbb lenne a más hibáiból tanulni—ezt is figyelmen kívül hagyjuk—túlon-túl magunkkal vagyunk elfoglalva—meg vagyunk róla győződve hogy mi aztán nem fogjuk elkövetni azt a hibát—hát nem is—követünk el másikat—nem is vizsgáljuk meg a miérteket—és bizony hibázunk—mondják az elégedetlenség előre viszi a dolgokat—nem hagy tespedni—nem tudom igaz-e—valóban az öregeknek romlanak a reflexeik—romlik az érzékelés—így aztán későn észlelik a veszéjt                                              -.appa.